A cumi, mint fogalom először az orvosi irodalomban jelent meg 1473-ban egy német belgyógyász, Bartholomaus Metlinger „Fiatal gyermekek kezelése” című könyvében. Egyes források szerint már az ókori Egyiptomban is használtak a cumira hasonlító eszközt. Az első „cumi” a kukoricacső lehetett, melyet az 1600-as években használtak a gyermekek megnyugtatására, a cumi ugyanis nem más, mint egy mellpótló, mellutánzat.
Angliában a XVII-XIX. században különböző állati csontokból, korallokból, elefántcsontból készültek a cumiztató eszközök, általában ezüst fogantyúval. A csontok szimbolizálták a fogzás elviseléséhez szükséges erőt.
Az 1800-as években az édesanyák jellemzően textil darabokba kanalaztak kristálycukrot vagy mézet és abból készítettek kis csomagokat és úgy adták oda a babáknak, hogy azt szopogassák. Észak-Európában is hasonló volt a cumi ebben az időben, de nem cukrot vagy mézet csomagoltak textilbe, hanem nyers húst vagy egy kanál zsírt és pluszban megízesítették az anyagdarabot brandyvel. Német nyelvterületen mákot vagy cukros kenyeret tettek a kis csomagokba. Mondanom sem kell, hogy a mák erős nyugtató hatással bírt, így előszeretettel alkalmazták az anyukák.
A mai cumi elődje az 1900 környékén alakult ki egy manhetteni gyógyszerész Christian W. Meinecke-nek köszönhetően. Babanyugtató találmánya már a mai cumikkal megegyező három részből állt: rágófej, körlap, fogó. A XIX. század közepétől a cumi rágható része gumiból készül. A kezdetekben a cumik háromféle gumiból készültek: fekete, gesztenyebarna és fehér. A fehérnek magas volt az ólomtartalma, így azt hamar betiltották. Ilyen egészségügyi kockázattal ma már természetesen nem kell számolni a cumizással kapcsolatban.
Ahogy kezdett elterjedni a cumizás és a cumi alkalmazása, sorra jelentek meg annak káros hatását taglaló cikkek. Az első ilyen írást a New York Times közölte 1909-ben, amely a cumi fogakra és a beszédfejlődésre gyakorolt negatív hatását fogalmazta meg. Ez az állítás a mai napig vitatott téma.
A legrégebbi cumit gyártó márka a Binky, 1935 óta forgalmazza termékeit. Ma már rengeteg márka közül választhatunk különböző kialakítással, formával.
A cumizás a kezdetekben inkább a szegény gyerekek körében jelent meg, a magasabb társadalmi rétegek lenézték a cumit és annak használatát. A higiénia szempontjából is felmerültek kérdések, hogyha leesik a cumi a földre vagy hozzáér bármihez, szennyezett lesz és nehéz fertőtleníteni. Később ezt a problémát küszöböli ki a cumilánc, amelyet a gyermek ruhájára tudunk csíptetni, így, ha a cumi kiesik a baba szájából, nem esik le a földre, így nem lesz koszos és mindig kéznél van. A mai cumiláncok amellett, hogy nagyon esztétikusak, rágcsaláncként is szolgálnak, mert az orvosi szilikonból és prémium minőségű fagyöngyökből álló láncot nyugodtan rágcsálhatják is a babák, ezzel masszírozva ínyüket fogzáskor.
Forrás: www.anyajajj.hu
